Olvasónapló - A. E. Via - Nothing Special

Szerző: A. E. Via

Cím: Nothing Special

Sorozat: Nothing Special 1.

Kiadás éve: 2015

Olvasás nyelve: Angol

Típus: Ebook

Azt hiszem, az MM irodalom világában eltöltött éveim egyik legnagyobb csalódását okozoó könyvét olvastam A. E. Via – Nothing Special című művével. Maga a fülszöveg iszonyúan meghozta a kedvemet az idáig 7 kötet számláló sorozat elolvasására, már csak azért is, mert imádom a rendőrökről, katonákról szóló történeteket. Ennél sem volt ez másként.

Adott a két főhős, Cashiel Godfrey – vagy ahogy a népszerűbb becenevén szólítják God, és Leonidis Day, az atlantai rendőrség drogellenes osztályának két legjobb nyomozója.

God az a tipikus tetovált nagydarab ijesztő külsejű fickó, akinek láttán összecsinálják magukat a bűnözők, míg Day az ellentéte, alacsony, szikár izmos és nagyszájú pasi, mégis, kezdettől fogva megvan köztük az összhang, ők a rendőrség leghatékonyabb párosa.

Az előszóban gyakorlatilag gyorsan letudjuk a frissen végzett nyomozók összeismerkedését, ami már maga zseniális volt, egyszerűen imádtam, ahogy beszólogattak az egyik meglehetősen homofób tisztnek, miután Day nem titkolja, hogy meleg. God szinte azonnal mellé áll és amellett, hogy társak lesznek, barátok is.

Ahogy haladtam előre a történetben és egyre többet megismertem főleg God életéből, egyszerűen oda meg vissza voltam érte. Ennek a marcona zsarunak meglehetősen sötét a múltja, rémálmok gyötrik és nehezen birkózik meg azzal is, hogy a családját gyakorlatilag csak álnév alatt tudja támogatni.

Erősen spoileres rész jön, szóval olvasás csak saját felelősségre J

Sherrilyn Kenyon Zarekje és J. R. Ward Zhadistja óta gyengéim a sebzett testű-lelkű férfiak, akik nehezen fogadják el a szeretetet és a segítséget, úgyhogy God rendkívül gyorsan belopta magát a szívembe. A történet közepéig csak annyit lehet megtudni, hogy az anyja és a Genesis nevű, jóval fiatalabb féltestvére gyűlölik őt. Gyilkosnak tartják, mert God tizennyolc évesen megölte a nevelőapját, ám az csak később derült ki, hogy az egyébként rendőr Jake folyamatosan verte az akkor kamasz Godot, az anyja előtt pedig az egészet úgy állította be, hogy a fiú rossz társaságba keveredett, folyton verekszik, és igyekezett minél előbb elhajtani őt a háztól, aki persze féltette a fériftól az imádott kisöccsét, főleg, miután Jake legurított némi italt. A férfi pedig nem átallott ezt kihasználni. God bármennyire el akarta mondani az anyjának, hogy mit  is művel ez a rohadék, nem merte, mert félt, hogy akkor az majd az anyján és Genen áll bosszút, így továbbra is azt hazudta, hogy egy banda tagja.

Később már nem csak ő használta a saját bejáratú bokszzsákjának szegény fiút, hanem a haverjai is, akik később meg is erőszakolják Godot. Persze a nevelőapja előtt úgy állítva be az egészet, mintha God kényszerítette volna magát rájuk, ő pedig ez után veszekedni kezd a fiúval, elmondja mindenféle buzinak és meg is veri a védekezésre alig képes Godot. A küzdelem hevében előkerül a férfi szolgálati fegyvere, ami persze elsült, megölve ezzel God nevelőapját. God elmenekül, egy parkban tölti az éjszakát, majd beviszik előbb a rendőrségre, ahol eléggé nem szívlelik, miután megölt egy rendőrt, de aztán kiderül, hogy mi történt, a kórházi kezelés után.

És ennél a pontnál kicsit értetlenkedtem is, hogy oké, hogy God ekkor már tizennyolc éves és nagykorúnak számít, de hogy a francba lehet, hogy az anyja nem tud róla, hogy konkrétan önvédelemből történt a gyilkosság. Lényeg, hogy God itt szűnik meg létezni a családja számára. Elveszít mindenkit, akit szeret, és csak titokban támogathatja őket, mert semmit nem fogadnának el tőle egyébként. Egy eldobható telefonon keresztül tartja a kapcsolatot velük és ő maga egy lepukkant nyomornegyedben lakik, minden pénzét az öccsének és az anyjának adja.

Sokáig Day sem tud semmit a barátja múltjáról és akkor kerülnek igazán közel egymáshoz, amikor God elég csúnyán megbetegszik, és Day az, aki segít neki (illetve Day orvos testvére). Ekkor szerez a férfi tudomást God rémálmairól és kerülnek közelebb egymáshoz. Elkezdik megismerni a másikat és gyakorlatilag a történet több, mint a háromnegyedéig egyszerűen imádtam, ahogy a kapcsolatuk alakul, a forró együttlétekkel együtt, ahogy a kapitányságon szívják Ronowsky és Johnson vérét. Apropó: Ronowski egy melegségét iszonyú mélyen titkoló, és inkább buzizó, Daynek minden lehetséges módon beszólogató seggfej, míg Johnson folyamatosan flörtöl Dayjel, aki nem tudja lerázni magáról a piaci légyként rátapadó rendőrt.

 És itt állnék meg újra. Ezen az őrsön nagyon jófej és toleráns zsaruk dolgoznak, mert alapvetően a kapitány is teljesen jól elfogadja a God-Day páros kapcsolatát. Egy mindannyiuk életét megváltoztató razzia után csak annyit mond Godnak:

- Ha bármi problémát hallok felőletek, amitől nem a szokásos hülyeségetek okozta fejfájásom lesz… úgy értem, bármilyen kapcsolati probléma és olyan gyorsan választalak szét titeket, hogy meg se különbözteted a segged az övétől 

És valahol itt kezdődhet el az, ami miatt iszonyúan megharagudtam az írónőre. A drog-razzia során Day megmenti Ronowski és a társa életét, aki ezúttal más szemmel kezd ránézni. Day korábban nem átallott a fejéhez vágni, hogy ugyan már, mit cseszekszik, hiszen ő is meleg, és ez valahol elgondolkodtatja Ronowskit, aki ezek után (sajnos meglehetősen pikk-pakk-varázslatos módon gyorsan átnyergel a meleg vonatra és) összejön Johnsonnal. Szépen megbékéltek egymással, Ro már azért beszélget Dayjel, hogy tanácsot kérjen tőle, nem azért, hogy piszkálja, nagy a béke a rendőrség tagjai között.

És ekkor jött a nagy bumm… Ha nem ebookban olvasom, falhoz is vágom és meg is taposom a könyvet, de így kicsit nehéz lett volna. Ha van valami, amit rühellek egy könyvben, az a drog, a megcsalás és a többes szex. És itt pontosan ez jött be a képbe. Egy laza kis vasárnap délután és hipp-hopp, a kedélyes beszélgetés átcsap (egy szerintem minden értelmet és funkciót nélkülöző kis kamatyolásba). MIÉRT??? Pont God az, akit nem tudok elképzelni olyannak, aki belemegy egy kis kalandba másokkal, főleg a múltja miatt. Szóval emiatt baromi nagyot csalódtam, és már csak azért is, mert amikor elkezdtem, sehol nem volt feltüntetve, hogy itt bizony számítani kell egy kis közös farokmarkolásra a két haverral.

Ha nincs ez a gruppen, akkor valószínűleg jobbra is értékelem a 3,5/5 csillagnál a történetet, de ez nagyon odacsapott a hangulatomnak, mert tény, hogy a történetnek voltak hibái, logikai buktatók, ide-oda kapó gondolatmenet, de összességében úgy a 38-39. fejezetig fontolgattam, hogy talán be kéne tenni a fordítandók közé. Talán kicsit sok volt a babe meg a sweetheart ebben a közegben és a babe/baby becézéssel is ki lehet üldözni a világból, de annyira imádtam a szópárbajokat, a koffeinfüggő Day-t, a kőkemény külső alatt egy édes mackó Godot. Végig imádkoztam, hogy jaj, csak béküljön ki a családjával és legyenek boldogok Dayjel együtt… Hát, végül is, jah… boldogok, kis extrával.