Gyarapodtak a kicsikéim...

 Az MM könyvespolcom őre, a kis szivárvány-gyűrűs farkú maki most három szépséggel több fölött őrködhet. 

Olvasónapló - Jaclyn Osborn - Galen (Sons of the Fallen 1.)

 

Azt hiszem, akkor szippantott be a paranormális romantika világa, amikor anno még (a pi***ba, hogy ezt mondom, de hála az Ulpius-háznak a kezem ügyébe ke
rült több akkoriban megjelent vámpíros, alakváltós meg mindenféle természetfeletti lénnyel megspékelt romantikus és nem kicsit erotikus kötet. Kb. olyan ütemben szermányoltam befelé a Fekete Tőr Testvériség, a Sötét Vadászok vagy épp a Halhatatlanok Alkonyat Után sorozatok köteteit (meg mellé még sok mást is), hogy a különböző csomagküldő szolgálatok futárai már röhögve adták egymásnak a kilincset - meg a bankkártyámat. Tény, hogy a gyakran bicskanyitogatóan elbacarintott fordítás ellenére is legalább megismertem olyan írókat, mint J.R. Ward vagy épp Sherrilyn Kenyon. 

Szóval szó szerint faltam ezeket a könyveket, és a borzadályos borítók ellenére is imádtam a nagy és erős, mosódeszkához hasonlóan kockázott pocijú pasik és a sors által nekik rendelt, belevaló társaik történeteit olvasni. 

Most pedig Jaclyn Osborn jóvoltából egy olyan sorozatba sikerült belekezdenem, ami kicsit nosztalgikus élményt is felidézett bennem. A Sons of the Fallen egy olyan sorozat, ami hét nephilim harcosról szól, akikben ott lakozik a hét főbűn egyike. Mit ne mondjak, rögtön felidéződött bennem Gena Showalter és az Alvilág Urai. És hogy azt a sorozatot is milyen méltatlan módon hagyták félbe...