Ugyan megfogadtam, hogy papír alapú könyveket már csak nagyon indokolt esetben vásárolok, de hát... a fogadalmak azért vannak, hogy... az első fangörcsnél felrúgja őket az ember lánya, és a Game Changers sorozatnál aztán bitangul elkapott. Miután megjött az első két rész, ma a csomagfutár jelezte, hogy megjött a második fele is a sorozatnak... vagy inkább a kétharmada... számoljon utána, aki akar, lényeg, hogy egyelőre teljes a sorozat. És a kollégák megcsinálták a pulcsimat is hozzá.
Szóval most boldogság van :)
Kalandosan indult az idei első közös hétvégém Fairyvel. Sajnos túl régen taliztunk már utoljára, és ennek is az örömére úgy volt, hogy elruccanunk a Magas-Tátrában megrendezett Snow Dogs szánhúzókutya showra. (Is.) Mivel az már hagyomány, hogy ha a fene fenét eszik, a Kocsonyafesztiválra mindenképpen összejövünk, most is úgy beszéltük meg, hogy pénteken kinézünk a fesztiválra, majd másnap szépen útnak eredünk a Lomnici-csúcs meghódításának és már a lelki szemeim előtt láttam a csodaszép szánhúzó kutyusokat is.
Utoljára jó 20 éve történt (basszus, de vén vagyok)... hogy elkapott a fangörcs, és ez még a megboldogult animés-mangás korszakom idejére datálható. Annyira rágyógyultam a Harudakira, hogy még a japán mangákat is, megszereztem, csak mert kell és kész. (A mai napig a mangás polcomon csücsül - és még a mai napig nem beszélni japán...) Még a kis szórólapocskákat is gyűjtöttem, amiket a mangákhoz adtak, hogy milyen kiadás várható, csak mert rajta volt a kedvenc párocskám. Volt minden, amit csak beszerezhető volt, a kulcstartó, a baráti körnek köszönhetően bögre, meg párna és mindenféle cuccok.