Stresszoldás Juckósan

 Gondoltam összekötöm a kellemeset a hasznossal, és ennek folyományaként felkúsztam a Temu nevű mindent is forgalmazó oldalra, és beszereztem egy pár... szám szerint három Heated Rivalry tematikájú gyémántfestő bizbaszt. Láttam, hallottam, hogy jó stresszoldó, és gondoltam, adok neki egy esélyt. 

Olvasónapló - N. R. Walker - Cronin's Key I.

NRW ha tud is rossz könyvet írni, még nem találkoztam vele. (Vagy csak szar az ízlésem, de ezzel meg így negyvenkét év távlatából már együtt tudok élni... és amúgy is magasról teszek rá. Nekem így jó és kész). 

Mindenesetre ez egy kicseszettül jó kötet volt. Ostorozom is magam, hogy ennyit vártam az elolvasásával, és ennek valószínűsíthető oka csak az lehet, hogy Walker néni tőle szokatlan módon paranormális romantikához nyúlt és ilyet még nem olvastam tőle. Mondjuk sejthettem volna, hogy aki olyan karaktereket tud írni, mint amilyen August és Jake a Tallowwoodból vagy éppen Malachi és Julian a Dear Milton Jamesből, netán (egy másik nagy kedvenc), Gary és Richard a Soldier's Angelből, olyan történetekkel, amelyik bővelkedik érzelmekben, humorban, feszültségben és persze, rá jellemző módon mindig ott a hepiend, az kisujjból kiráz egy jó kis vámpíros romantikát. És BINGÓÓÓÓÓÓ... 

Gyarapodtak a kicsikéim...

 Az MM könyvespolcom őre, a kis szivárvány-gyűrűs farkú maki most három szépséggel több fölött őrködhet. 

Olvasónapló - Jaclyn Osborn - Galen (Sons of the Fallen 1.)

 

Azt hiszem, akkor szippantott be a paranormális romantika világa, amikor anno még (a pi***ba, hogy ezt mondom, de hála az Ulpius-háznak a kezem ügyébe ke
rült több akkoriban megjelent vámpíros, alakváltós meg mindenféle természetfeletti lénnyel megspékelt romantikus és nem kicsit erotikus kötet. Kb. olyan ütemben szermányoltam befelé a Fekete Tőr Testvériség, a Sötét Vadászok vagy épp a Halhatatlanok Alkonyat Után sorozatok köteteit (meg mellé még sok mást is), hogy a különböző csomagküldő szolgálatok futárai már röhögve adták egymásnak a kilincset - meg a bankkártyámat. Tény, hogy a gyakran bicskanyitogatóan elbacarintott fordítás ellenére is legalább megismertem olyan írókat, mint J.R. Ward vagy épp Sherrilyn Kenyon. 

Szóval szó szerint faltam ezeket a könyveket, és a borzadályos borítók ellenére is imádtam a nagy és erős, mosódeszkához hasonlóan kockázott pocijú pasik és a sors által nekik rendelt, belevaló társaik történeteit olvasni. 

Most pedig Jaclyn Osborn jóvoltából egy olyan sorozatba sikerült belekezdenem, ami kicsit nosztalgikus élményt is felidézett bennem. A Sons of the Fallen egy olyan sorozat, ami hét nephilim harcosról szól, akikben ott lakozik a hét főbűn egyike. Mit ne mondjak, rögtön felidéződött bennem Gena Showalter és az Alvilág Urai. És hogy azt a sorozatot is milyen méltatlan módon hagyták félbe... 

Olvasónapló - Alexandra St. Pierre: The Mercenary & the Mortician

 

What do a mercenary and a mortician have in common?

Dead. Freaking. Bodies.

Callum Walker kills people for a living. Although he doesn’t get a say in who his boss puts on his list, he likes to hunt people who hurt children in his spare time. After a misunderstanding that leads Callum to believe Ryan Fairview - a local funeral director - is responsible for hurting one of the neighbourhood children, he finds his next target.

However, Ryan isn’t like other morticians. He can see dead people. So, when Callum breaks into Fairview Funerals ready to kill him, Ryan is shocked to find that his would-be murderer is haunted by all the people he’s killed.

Ryan might be just the man to help Cal get rid of his little ghost problem. The only problem is, these two are polar opposites and Ryan can’t seem to get over the small issue of home invasion and attempted homicide.

Will Cal win over the stubborn and neurotic mortician? Or will Ryan refuse to be swayed by the impulsive yet charming mercenary?

Read and find out!