Augusztus nem maradhat el lengyelországi tanulmányút nélkül az MLNÖ szervezésében. Idén új tájakra indultunk és a Besszádok felé vettük az irányt egy nagyon jó társasággal.
A buszozás nálam a szokásos felteszem a sejhajom a buszra és öt perc múlva hortyogok állapottal indult, bár most azért nem aludtam át a fél utat. Előkerültek a jó kis "ki tud többet a 80-as évekről" kvízkártyák és jó kis játék ment a szokásos technikai megállóig.
1. nap
A nap első lengyelországi megállója Solinában volt, ahol előbb egy kellemes séta során felcaplattunk a gondolás felvonóig, és közben megcsodálhattuk a helyi trollok - oké, lehet nem trollok, de cuki kis hegyes fülű lényecskék - által benépesített területet.
Egyszerűen imádnivalóak voltak ezek a kis lények.
A fogadóbizottság egyik tagjával :)
Itt még alulnézetből a gondola, amire felültünk. Amúgy tök kényelmes meg minden, de tériszonyosként... tisztességes kihívás elé állított. (De úgy vagyok vele, hogy dögöljek meg, ha nem megyek fel, ha már lehetőség adódik... egy kis gyomorgörccsel még elbírok.)
Fairyvel itt már a gondolában ülünk útra készen...
A séta és a jó levegő persze megtette a hatását és elég rendesen meg is éheztünk már idefent, úgyhogy jöhetett a kaja vadászat, bár nagyon nem kellett vadászni sem, mert volt fent egy nagyon hangulatos étterem, egészen korrekt árakkal, és már ránézésre is ínycsiklandó ételekkel.
Mivel én vagyok az a tipikus magyar turista ellenpéldája - igen, az, aki még fel se ül a buszra, már kotorja ki a rántotthúsos zsömlét... na nálam ez nem így működik... az én gyomromnak anno nem magyarázták ezt el, és egyszerűen nem tudok enni út közben -, és még itt se voltam túl éhes. Azért vettem egy nagyon gusztusos túrós palacsintát (az íze sem hazudtolta meg a látványát, állati fincsi volt) és egy kis levest. És amint azt a bejegyzés elején is említettem, nagyon jó kis társasággal voltunk, és ez a kajálásnál is nagyon jól megmutatkozott. Csak úgy röpködtek a: "Nem kéred? Nem bírom megenni." "Kóstold meg!" és hasonló mondatok, így éhen senki sem maradt.
Igen, a kis trollocskák itt is jelen vannak :) Mi meg persze ki se hagyhattuk volna, hogy megörökítsük őket egy csoport vagy nem csoport képen.
És a lényeg: a kajaaaaaaaaaa:
Azt hiszem, ez volt a napi menü... ami már nemtom, mi volt, és ezt az egyik asztaltársunk ette. Nagyon elégedetten.
Fairy húúúú... talán erdei gombás raguval leöntött húsgombóca (amiről csak az első falatnál derült ki, hogy gersliben gazdag, amit viszont Fairy nem szeret.) Fairy utóbb kijavított, hogy az hajdina volt, nem gersli... de azt se szereti jobban.
Ez pedig az én ebédem. Mivel volt zsurek leves, nem is volt kérdés, hogy azt választottam. Kis adag volt, de igazi ízbomba és tele volt finom husival meg kolbásszal. Nyami.
Ja, és a palacsinta. Hát na... puha, pont kellemesen édes, és ami a legfőbb... nem nekem kellett megcsinálni.
Ilyen kellemetes látvány mellett fogyasztottuk el az ebédet... Nem tiltakoznék, ha minden nap ezt kellene néznem.
A jó hangulatú ebéd után jöhetett a nap második programja, a hajókázás. Tériszony mellé legalább víziszonnyal nem vert meg a sors, úgyhogy ezt nagyon élveztem, ráadásul nem volt tűző napsütés sem, ergo megúsztam a sok évvel ezelőtti poroszlói hajókázáshoz hasonló leégés nélkül. (Ja, naptej persze volt a táskákban... A. Táskákban. Nem rajtunk.)
A part mentén mindenféle fotózkodásra alkalmas szobor, pad, bizbasz volt, mi pedig nem voltunk restek és be is álltunk/ültünk egy-egy fotó erejéig:
Legalább egy műdelfinre üljünk már fel, ha élővel nem jön össze...
Az egyik ivólétesítmény hátuljánál észrevettem pár félpucér sellőt... hát őket se hagytuk ki.
kemény, de kényelmetlen.
Sellőpapa pucér popója...
kemény, de kényelmetlen.
A kapitány úr meg kissé viharvert, de legalább állja a fotózást.
És a legjobb a végére. Igen... a táblán pontosan az van, aminek látszik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése