Azt hiszem, akkor szippantott be a paranormális romantika világa, amikor anno még (a pi***ba, hogy ezt mondom, de hála az Ulpius-háznak a kezem ügyébe ke
rült több akkoriban megjelent vámpíros, alakváltós meg mindenféle természetfeletti lénnyel megspékelt romantikus és nem kicsit erotikus kötet. Kb. olyan ütemben szermányoltam befelé a Fekete Tőr Testvériség, a Sötét Vadászok vagy épp a Halhatatlanok Alkonyat Után sorozatok köteteit (meg mellé még sok mást is), hogy a különböző csomagküldő szolgálatok futárai már röhögve adták egymásnak a kilincset - meg a bankkártyámat. Tény, hogy a gyakran bicskanyitogatóan elbacarintott fordítás ellenére is legalább megismertem olyan írókat, mint J.R. Ward vagy épp Sherrilyn Kenyon.
Szóval szó szerint faltam ezeket a könyveket, és a borzadályos borítók ellenére is imádtam a nagy és erős, mosódeszkához hasonlóan kockázott pocijú pasik és a sors által nekik rendelt, belevaló társaik történeteit olvasni.
Most pedig Jaclyn Osborn jóvoltából egy olyan sorozatba sikerült belekezdenem, ami kicsit nosztalgikus élményt is felidézett bennem. A Sons of the Fallen egy olyan sorozat, ami hét nephilim harcosról szól, akikben ott lakozik a hét főbűn egyike. Mit ne mondjak, rögtön felidéződött bennem Gena Showalter és az Alvilág Urai. És hogy azt a sorozatot is milyen méltatlan módon hagyták félbe...
Na, de visszatérve a bukott angyalokra és azok harcos fiaira. Hát gyorsan kedvenc lett. Ez a banda is elképesztő gyorsan lopta be magát a szívembe a maguk néha különc, néha túl sok, de alapvetően vicces és szerethető stílusukkal, mégis, a kedvencem az eddig elolvasott két könyv alapján a kicsi lajhár, Gray lett, Lustaság őrzője. Ennivalóan édes pofa, és még a legkeményebb szívű harcos is vajszívűvé válik mellette. Én meg imádtam olvasni, ahogy ez az aranyhajú kis cukorbogyó, mint valami bújós kiscica belekapaszkodik bárkibe, és bealszik az ölébe hajtott fejjel, vagy simán csak az oldalához bújva. Instant olvadozás volt, amikor csak megjelent. Remélem, hogy az ő könyve is jó lesz majd és olyan párt kap, amilyet megérdemel.
Lehetnek ők természetfeletti fekete szárnyas csodafickók (ah... elég erős tériszonyom van, de egy ilyen pasinak nem mondanék nemet, ha szó szerint elvinne a fellegekbe), de kemény külső mögött ők is érző, szerető és szerethető lények.
És lássuk, hogy is jönnek sorban:
1. kötet: Galen - Harag
2. kötet: Castor - Kapzsiság
3. kötet: Daman - Irigység
4. kötet: Gray - Lustaság
5. kötet: Bellamy - Bujaság
6. kötet: Raiden - Falánkság
7. kötet: Alastair - Kevélység
Emellett van egy 7,5-ös kötet, amiben minden pár megkapja a maga külön epilógusát, egy plusz lezárást a saját kötetükön kívül.
Szóval Galen könyve az első, és rögtön egy keményfiút kapunk a harcosok közül, aki a hét főbűn közül Haragot kapta meg. Nem mondom, hogy azonnal kedvenc lett, kellett pár fejezet, hogy kompenzálja a modorát, de tény, hogy egészen jól sikerült neki és persze ott lesz majd Simon, aki segít megszelídíteni ezt a marcona harcost.
Simon alapvetően egy tök átlagos férfi, éli a kis átlagos hétköznapjait és vezeti a kis antikvitás boltját. Pocsék párkapcsolati mutatóval rendelkezik és már a történet elején is épp azt ecseteli, hogy miért is utálja a randikat. Csóri fickó kifogott egy pasit egy randi appon, akivel vacsorázni mentek, de azt jobban lekötötte a pincér sejhajának stírölése, mint hogy Simonnal foglalkozzon. És ez már a sokadik hasonlóan balsikerű találkája volt. Azt hiszem, én is kiábrándult lennék ilyen helyzetben. (Megjegyzem, azt imádom, hogy nem egy full tökéletes, izmos és hibátlan szereplő lesz - az amúgy több mint kétméteres muszklimiska típusú másik főszereplő mellett, hanem egy átlagos alkatú fiatalember, aki nem mellékesen érzelmi evő... )
My emergency tub of mint chocolate chip ice cream in my freezer was calling my name too.
Ilyesmi nálam a vészhelyzeti csokitartalék, ami ha nem is kapcsolati, de pocsékságos nap utáni érzelmi és idióták utáni válság kezelésére van fenntartva.
Nem csoda, hogy szegénykém önbizalomhiányos... Hát még, amikor egy nap aztán fura különös feliratokkal teli mahagóni dobozka kerül hozzá egy Ravenwood kúriából származó hagyatékból. Később kiderül fontos szerepet fog játszani mind Simon, mind a nephilim csapat sorsában és úgy fest, a dobozon lévő védelem miatt csak Simon képes kinyitni azt. A benne lévő erős, sötét mágiával bíró gyűrűt démonok is keresik, így Galen és a testvérei megpróbálják megszerezni a dobozt Simontól. Persze sikertelenül. Amikor aztán démonok támadják meg Simont a dobozért, természetesen Galenék ott lesznek és megmentik, majd - természetesen pusztán biztonsági okokból Galen hazaviszi a kastélyukba lábadozni Simont, aki a magához térve és túl
És ez az a pont, aminél megint megállok kicsit elmélkedni, miért is szeretem az ilyen, alapvetően semmi újat nem mutató, mégis annyira szerethető könyveket. Adnak egy olyan kis pluszt, humorban, érzelmekben, szerethető karakterekben, ami miatt egyszerűen nem lehet... oké, én nem tudok rosszat mondani rá.
Ahogy Simon odakerül a kastélyba és vele együtt megismertem ennek a világnak a szabályait és a benne élő harcosokat, a személyiségüket, egyre jobban megszerettem ezt a csapatot, és talán ami a legfontosabb, hogy hiába erős, hatalmas harcosok, mégis van egy végtelenül esendő, emberi oldaluk is. Kapásból Alastair, a csapat vezetője, aki Kevélység hordozója, ugyanakkor egy hospice házba jár, ahol a haldokló szerelmét ápolják. Galen, aki már egyszer átélt hasonló veszteséget és kis híján ő maga is odaveszett, amikor Harag eluralkodott rajta és nem véletlenül nem vágyik rá, hogy ez megismétlődjön, ezért is tartja távol magát az emberektől és tagadja, hogy Simon érzelmileg egyre fontosabbá válik a számára.
A jelenet, amikor először komolyabban beszélget Galen és Simon, az egyik kedvencem. Közelebb kerülnek egymáshoz, miközben Simon mesél a szüleiről és Galen is megoszt néhány részletet a saját hosszú életéről.
“That’s hard for me to think about,” I said. “Living so long. Watching the world around you change while you stay the same. It seems so lonely.”
Galen cocked his head at me, a crease forming between his eyes. “Such a strange human.”
My face heated. “How am I strange?”
“Most humans would be seduced by the idea of eternal life. But not you. You see it for the burden it truly is.”
Vérzik a szívem Galenért, mert ott vannak félelmei, az érzelmei elől való menekülése, miközben képtelen távol tartani magát Simontól, és előtte is egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy bizony Simon nem csak egy alkalmi kufirc, ugyanakkor retteg is attól, mit jelent ez. Hiába kerülnek testileg egyre közelebb egymáshoz, érzelmileg még mindig bonyolult a viszonyuk. Galen minden porcikájával tiltakozik az elköteleződés ellen, míg Simon egyre jobban szereti a fekete-vörös szárnyú bukott angyalt.
Ugyan Alastair - még nem jutott el odáig, hogy alaposabban megismerjem -, de mérhetetlenül sajnálom, amikor kiderült, hogy az emberi szerelme meghalt, de a veszteség, amit rajta keresztül mindannyian éreztek, ez kellett, hogy Galen is beismerje, nem tudja elengedni Simont, aki ezen a ponton már annyira belefáradt az érzelmi hullámvasutazásba, hogy szembesíti Galent azzal, hogy bizony beleszeretett, de talán el kéne távolodniuk egymástól, mert nem bírja tovább az egész érzelmi bizonytalanságot.
“I don’t want to forget you, Galen. Even when I can go back to my old life for good… when we go our separate ways… I never want to forget this moment right now. Being in your arms. Feeling your wings around me. Even if it hurts, I want to remember.”
Galen held me a little tighter. “Simon…”
“I know you don’t want me like I want you,” I said as a lump formed in my throat. “And I know that I’m a human who will—”
(...)
“I can’t do this anymore, Galen.”
“Do what?”
“This.” I moved a hand between us. “You and me. I really thought I could keep my stupid emotions out of it, but I can’t. What we just did proves it. I’m falling in love with you, goddammit. I think I need to walk away from this.”
“Walk away from me, you mean.”
I tried to get off him, but his wings held me closer. “Galen. Let me go.”
“I can’t.” He pressed our foreheads together. “Not now. Not tomorrow. Or the day after.”
Oké, itt hivatalosan is Galen rajongó lettem... Ahogy ez a pasi kinyilvánította az érzéseit, az bizony nagyot szólt. És akkor még sehol nem volt a finálé.
Nem történhet meg, hogy a nephilim csapat csak úgy békésen vakargathassa a szárny-nyílásait, és borzolhassa a tollait, esetleg Gray - Lus... izé kicsi lajhárhoz hasonlóan szuszáljon a kanapén, fotelban vagy épp ahol a rátör az alhatnék, neeeeem... az események csak itt kezdenek beindulni, miután megjelent a pillanatnyilag a kedvenceim rangsorának mélypontján álló angyalbögyörő, Lazarus, aki robbantja a rosszhír bombát, hogy démonok tobzódnak az alvilágban, mintha várnának valakire. Természetesen a rejtélyes doboz és annak tartalma is fontos szerepet játszik ebben az egészben.
Lesz itt kérem minden... ember és nephilimrablás, kínzás, mentőakció és jönnek majd a későbbiekben fontos szerepet játszó mellék (vagy később főszereplők), boszorkányok, démonok ééééééééééés SÁRKÁNYOOOOOOOOOOOK! Komolyan mondom, engem már az (bukott) angyalok is megvettek maguknak, de hogy később jönnek még a sárkányok is, ráadásul Kyo - Simon régiségboltjának egyetlen alkalmazottja és Simon legjobb barátja - maga is sárkány... hát a pararománcokért dobogó kicsi szívem ki is hagyott egy ütemet.
Az biztos, hogy az indítás nagyon jó volt ennél a sorozatnál, a szereplők kellő mennyiségben tartalmaznak izgató, érdekes és nyugtalanító vonást, emellett kellően humoros is, szóval nem fogok unatkozni amikor előveszem a sorozat további köteteit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése