Hát egyem meg Cronint és Alecet, micsoda kis otthonos képpel indítanak, ahogy éppen újságot olvasnak (Alec naná, hogy elektronikusan, Cronin meg a jó öreg papír alapút...), ráadásul a humor már az első lapon megjelenik. Komolyan, egyszerűen imádom, NRW történeteiben a humort. Ezek ketten ráadásul nagyon jól adagolják.
“I mean, those antiques are pretty cool, but you’re my favorite.”Cronin looked up at Alec then. “Your favorite antique?”“Well.” Alec’s grin widened. “You are a 744 vintage. I think you qualify.”Cronin smiled, amused. “And you’re a what?”Alec imitated the guy from Antiques Roadshow. “A contemporary piece, 1980s Americana. Perfect condition, well-endowed.”
Vagy épp, ahogy Alec csodálattal bámulja Cronin múltjának relikviáit - és azért ezerkettőszáz év alatt volt mit összehörcsögölni. Csak épp a felével le akarták döfni vámpír uraságot.
“What is it with you and being stabbed?”Cronin sniffed indignantly. “It must be my charming personality.”Alec snorted. “If by charming personality you mean vampire about to kill them, then yes, I think so too.”
Egy szó, mint száz, Alec mérhetetlen mód unatkozik az új - éjszakai életében. Rendőrként sosem volt megállása, most meg szinte csak tétlenül vakargatja... a vakargatnivalóját, amikor épp nem Cronin fekete hitelkártyáját használja... vagy a doromboló Croninnal gyűrik a lepedőt és élvezi, hogy átváltozás nélkül szívogatják a vérét.
Szóóóóóóóóval, hogy ne unatkozzon, egy kis kiruccanásra vágyik, és elugranak - szó szerint - a jó öreg Londonba, ahol újra találkozhatunk az előző kötetben már valamennyire megismert angol coven főnökkel, Kennarddal. (Na, rá már csak a saját könyve miatt is kíváncsi vagyok).
“If you just wanted to hold my hand, you only have to ask.” Cronin growled from across the room. Alec held out his other hand, inviting Cronin to take it. “You can have this one.”Cronin snarled but he took the offer, sitting on the other side of Alec.“You really don’t like anyone else touching him, do you?” Jodis asked. She looked amused, but there was a hint of something in her eyes that Alec couldn’t quite place. Confusion? Disbelief?Cronin frowned. “No.”Eiji didn’t seem too fazed. He just smiled at Alec and asked, “Remember when you adamantly told him he didn’t own you?”Alec rolled his eyes. “Shut up.”
Az itt tartózkodásuk során persze rögtön kiderül, hogy Alec "kulcs" szerepe továbbra is meghatározó a vámpírvilágban, Cronin egyre erősebben érzi valami nagy és fenyegető közeledtét. És hogy útmutatást kapjanak, elruccannak Bolíviába, egy ott élő látóhoz, a gyermeki testben rekedt, nem kicsit ijesztő Jorgéhoz. Majd a rejtélyes jóslat megszerzése után ugranak is vissza Japánba, ahol Eiji még az előző részben szerzett sérüléseiből lábadozik. (Eijit még mindig veszettül imádom, már csak azért is, mert Alec és ő a legfőbb humorforrás a könyvekben...)
A jóslat akkor kezd el nyomasztóvá válni, amikor kiderül, már megint sürgeti őket az idő. Ja, és Cronin pedig szokatlan változásokat tapasztal, mióta, khm... rendszeres fogyasztója Alec vérének... mondhatni, túl jó hatással van Croninra, ugyanis mintha képes lenne más vámpírok képességét magára venni, ami aztán végképp példátlan jelenség. Szóval Cronin egy időre el van tiltva Alec vérétől, amit elég nehéz megállnia szegénynek.
De hogy mégse unják magukat halálra (na jó, ez egy vámpírnál kicsit beteg szóvicc, de na... ), szóval, hogy elüssék az időt, rendszerezik a Jorgétól származó jóslatokat és hoppácska, megint felbukkan egy neves történelmi szereplő, ezúttal nevezetesen Dzsingisz Kán. (Besírok, hogy még belőle is vámpírt csináltak az agyaghadsereggel együtt. De tetszik... nagyon tetszik.)
Eleanor, Cronin csapatának látója pedig megerősíti, hogy a kán visszatérése és Alec szerepe összefügg, és újfent fennáll a veszély, hogy Alec megint nyakig a szószba kerülhet. (Hiába... nehéz egy kulcs élete). Kis csapatunk pedig megkezdi a felkészülést egy újabb összecsapásra.
“Hey, Eij. Whatcha doing?”“I’m modifying each weapon to combat the Terracotta Army.”“How?”“Well, the terracotta used to make this army is clay based.”“And?”“Are you familiar with chemistry and physics?”“A little. Basic high school stuff.” He inspected the white gooey paste. “Is that your tofu gelling stuff?”“Yes.”Alec looked at the wooden arrows and stakes. “Um, Eij, I hate to be the one to break it to you, but you’re not gelling tofu.”Eiji laughed long and loud. “Oh, Alec. You make me laugh.”
Mondtam már, hogy imádom Eijit? A kis japán vámpír nem csak jó harcos, de még mellé okos is.
Felkészülés közben persze továbbra is megfejteni Alec vérének a titkát, miért van olyan nagy hatással Croninra, és persze, hogy miért nem tudja átváltoztatni, főleg azok után, hogy oly sokszor cuppant rá az ereire, hogy Alecnek már rég vámpírnak kellene lennie. A családfakutatás döcögősen halad, csak annyi biztos, hogy a vérének vizsgálata kimutatja, hogy olyan energiák vannak benne, mintha jó sok eszpresszót meg egy hordó Monstert kevertek volna össze. Mondjuk csóri Alec nem igazán viseli jól, egyre zavartabb és levertebb lesz, mert a vére jelenlegi összetétele emberként elég komoly veszélyt jelent rá nézve. És, ha mindez nem lenne elég, a kötelék Croninnal egyre megterhelőbb érzelmi és fizikai szinten is. Olyan komoly függésben vannak egymástól, hogy már a legkisebb távollét is elviselhetetlen fájdalmat okoz mindkettejüknek, Alec pedig még vámpírokra jellemző képességekre is szert tesz. A csapat rájön: ha nem találják meg Alec célját, a kötelék halálossá válhat.
Az események pedig egyre jobban felpörögnek, Alec pedig vért vetet magától - persze Croninnal, akit nem mellékesen még arra is rávesz, hogy igyon belőle, hogy szükség esetén képes legyen a képességeket elvenni az ellenséges vámpíroktól is -, ami után megint csak instant röhögőgörcsöt kaptam, mert kis uzsicsomagokat csinált a társainak.
“I bet he does,” Jodis said. She rolled her eyes and grinned at Cronin. “And those are the blood pouches?”“Yep. Little juice boxes for vampires,” Alec answered. “Four of them with half a pint each.”Eiji laughed at his joke. No one else did. “Alec,” Jacques said. “That’s a lot of blood loss.”“Not to mention what Cronin had,” Alec said with a laugh. “And I’ve never felt better.”
De legalább ez után jobban érzi magát, és képes logikusan gondolkozni, ami az adott helyzetben nagyon jól jön. Jorgét elrabolják, Alec pedig rájön, hogy nem egészen az áll az egész támadás mögött, akiről eleinte hitték. A jó öreg bosszúszomj pedig ennyi idő után sem múlik el csak úgy. Alec előrelátása azonban jól jön és képesek legyőzni az ellenséget - csak épp maga Alec szív... ömm szó szerint. És haldoklik.
A megoldás pedig onnan jön, ahonnan nem is vártam volna... Jorgéról sok minden kiderül és nem csak az, hogy szimplán látja a jövőt. A megmentés egyenesen Alec vérvonalából érkezik, és végre, miután Alec is beteljesítette a célját, végre csatlakozhat Cronin mellett az örökkévalóságban.
(Mondjuk ha ezek ketten elmennek vacsorarandira, az azért elég érdekes lehet... de a Serengeti oroszlánjai jól járnak az eldobott "csomagolással".)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése