3. nap
Eljött a hazaindulás napja... amit sosem övez túl nagy várakozás, hiszen össze kell cuccolni a ruhákat, a vásárfiát, a szuveníreket és persze a begyűjtött emlékeket.
Egy újabb kiadós reggeli és a bőröndök buszba való bepakolása után érzékeny búcsút vettünk a szállástól és elindultunk a tanulmányút utolsó előtti programjának, és megnéztük a Srednia Wieś-ben található fatemplomot. Még mindig lenyűgöz, hogy mennyi időt túléltek ezek a fatemplomok. (És különösen annak fényében mondom ezt, hogy nem sokkal a hazaérkezésünk után olvastam a hírt, hogy leégett a sanoki skanzenben lévő, a Csodatévő Szent Miklós tiszteletére szentelt fatemplom. Mi még szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hogy láttuk.)
Duklában még elköltöttünk egy nagyon finom ebédet (rántott husi volt, amit a lengyelek elképesztően jól csinálnak, mert legyen karaj, legyen csirkemell, mindig isteni finom, puha és omlós).
Ebéd után még megejtettük az utazás utolsó programpontját - azaz betértünk a helyi Biedronkába, hogy betárazzunk azokból a lengyel finomságokból, amiket csak itt tudunk megszerezni. A magam részéről a citromos és csokis babka, a mákos tekercs és az áfonyás/epres kalács volt a fő import cikk, amiből nagyon kell kényszeríteni magam, hogy ne toljam be egyszerre az egészet. Ehh... és most jutott eszembe, hogy miket nem vettem... Na de majd legközelebb.
Köszönöm az MLNÖ-nek, hogy megint egy tartalmas és jó hangulatú kiránduláson vehettem részt egy nagyon vidám csapat társaságában!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése