Emmy Sanders aztán jó kis kihívót adott N.R. Walker Henry-jének. Már ő is kimondja, ami a szívén és a száján kifér, de Brad esetében ezt jobb, ha megszorzod ööööööö... tízzel.
Ez a pasi egyszerűen olyan gyanútlan, hogy félelmetes, és csak úgy áradnak belőle a kétértelműségek, meg a szexuális utalások, ha akarja, ha nem. Én meg instant röhögőgörcsöt kaptam, ahányszor csak megszólalt. És ő aztán beszélt. Sokat. Igazi szófosó. És imád ölelni, tök mindegy hogy régi haverról vagy mint Joey esetében egy új ismerősről van szó. Ölelés = boldogság. Ja, és nem aprózza el, legalább hat másodpercig tart egy mackós ölelés.
Lehet, hogy vannak, akik már azt mondanák rá, hogy kínos a viselkedése, és lehet, hogy tényleg így van, mégis annyira, hogy inkább szerethetőn csinálta, hogy inkább aranyos és vicces volt számomra. Nevetségesen aranyos. Asszem. Mindenesetre tuti befutó, ha könyvet akarok olvasni és szar időszakom van.
Ez az első könyv, amit olvastam az írónőtől, de ezer százalék, hogy nem az utolsó. És a fene vinné el, felkeltette az érdeklődésem a felnőttfilmes karakterekkel íródott sorozata iránt, miután kiderült számomra, hogy vannak olyan szereplők, akik itt megjelentek és egyébként saját könyvük van, pedig alapvetően nem érdekel az a világ. Na mindegy... ha van olyan jó humora, mint ennek a történetnek, akkor nem lesz gond.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése