N. R. Walker

Az egyik, ha nem A KEDVENC íróm. Legyen szó humoros vagy komolyabb hangvételű történetről, sikerül mindig olyan könyveket hoznia, amit aztán örömmel olvasok. Nagyon sok könyvét szeretném lefordítani, mert... mert... szeretem őket. Kikapcsolnak és - mivel ausztrál szerzőről van szó, sok olyan kifejezéssel találkozom, aminek igyekszem utánanézni. Aki olvasta már fordításomat tőle, az tudja, hogy teli szoktam tömni lábjegyzettel, mert sokszor kifejezetten érdekesnek tartom ezeket az információkat, és én magam is tanulok belőlük. Hol valami új kifejezést, hol éppen az ausztrál kultúra egy szeletkéjét. (Amióta tudom, hogy mi a vegemite, sandán nézek az ausztrálokra.)

Amit tőle eddig lefordítottam könyv: (ebből kettő még fut a Skaton, de alapvetően én már kész vagyok vele):

• Ten in the Bin - Tíz perc büntető
• His Grandfather's Watch - Nagyapa órája
• Tallowwood 
• The Weight of It All - Tökéletes ellensúly
• A Soldier's Wish - Egy katona kívánsága (erről kicsit bővebben majd a többszerzős sorozatoknál :D)

Update: Most már a Tökéletes ellensúly is végig fent van a Skaton.

Ten in the Bin - Tíz perc büntető

Na ez az a sztori, aminek csak a gondolatától fülig vigyor vagyok. Két izmos, megtermett sportoló, Dean - vagy becenevén Macca és Darren, akik aztán tényleg keményen tolják a focit, ugyanakkor érzelmes és érzékeny fickók, akiknek olvadoztam, ahogy összejöttek. És utálom, hogy csak egy ilyen rövidke kis sztorit kaptak.

His Grandfather's Watch - Nagyapa órája

N.R. Walker His grandfather's watch című írása nem egy hosszú regény, mégis megvan benne az az érzelmi töltet, amitől azonnal beleszerettem Callum és Alex történetébe. Mondjuk fordítás közben sokszor kellett zsepi, mert rövidsége ellenére is tele volt olyan jelenetekkel, amik a könnycsatornáimat azonnal működésre bírták. Callum veszteségei, Alex kedves, szelíd támogatása és persze az utolsó fejezet, ami igazából elmeséli Callum nagyapjának - és persze az órájának a történetét, bizony, gondoskodott róla, hogy megpendítse szőrös szívem érzelmes húrjait. És persze azért ott van benne az NRW-re jellemző humor is, amit Alex nem kicsit kotnyeles családja biztosít.

The Weight of it All - Tökéletes ellensúly

Ez az a történet, ahol az első fejezetnél azt hihetné az ember, hogy kap valami "változtasd meg az életed" maszlaggal teletűzdelt pszichoblablát, mivel szinte azonnal belecsap a lecsó... khm... a ratatouille-ba. Amennyi kulináris ízorgiát emlegetnek Henryék a történetben, a lecsó olyan snassz.

Mindegy is... Maga a történet egy Henry nevű, középkorúak válságát élő, hangyapöcölőnyit túlsúlyos férfiúról szól, akit... hát nem túl szépen dobott a pasija és miután túlesett egy lelkizős, boros-sírós összeomláson, úgy dönt, hogy önsajnálat helyett életmódváltásba kezd és eltiplizik az egyik közeli edzőterembe, hogy mindezt valóra is váltsa. És, miután az egészet Henry nézőpontjából olvashatjuk, a történet itt kezd eszement, szűrő nélküli őrületbe. 

Őszintén? Imádom Henryt. Azt, hogy ami a szívén, az a száján - naná, hogy szűretlenül. Ha egyszer belelendül, igazi szófosó. És sírvaröhögős állapotba hoz, ha csak elképzelem, amiket mond. Vagy gondol. Vagy csak azt hiszi, hogy gondolja. 

Mellette pedig ott lesz a személyi edzője, Reed, aki Henry szemében maga a tökéletesség az izmos, hegyomlásnyi alakjával, a kedves mosolyával és a bátorításával. És Reedet, ezt a szelíd óriást talán még Henrynél is jobban szeretem, pont azért, mert még a termeténél is nagyobb szívvel és lélekkel támogatja Henry-t.

Tallowwood

Mindig is imádtam a krimit, legyen szó könyv vagy sorozat/film formájában, és ezek közül a kedvenceim közé tartoztak az olyan sorozatok, mint a CSI - az összes verziójában -, a Gyilkos elmék vagy épp a Döglött akták. Talán ezért is nyert meg magának szinte azonnal a Tallowwood.

Ez nem egy gyors és pörgős krimi, ahogy a kapcsolat sem egy pikk-pakk, összeismerkednek és két fejezettel később már nem csak egymás lelki mélységeit kutatják, szóval, aki ilyet vár, az borítékolhatóan csalódni fog. Én ettől függetlenül, vagy inkább épp ennek ellenére tartom kedvencemnek ezt a könyvet. Végig fenntartja az izgalmat - még úgy is, hogy közben az ausztrál rendőrség inkompetens barmok bandájának tűnik, de na... a bürokráciával és eltussolásokkal tarkított világunkban simán kinézi az ember, hogy kisebbség ellen elkövetett bűnöket úgy sikálnak el, mint Mari néni a zsíros lábast. 

August tökéletesen hozza a mufurc, magának való nyomozót, akit száműztek egy telefonfülke méretű irodába, hogy piszmogjon csak az aktáival, de amúgy ne zavarjon sok vizet. Amúgy tökéletesen boldog a magányos farkasként, hogy nem kell társakat kerülgetnie, viszont kitartóan és makacsul küzdhet azért, hogy válaszokat találjon, hogy igazságot szolgáltasson az évek vagy épp évtizedek óta lezáratlan ügyek áldozatainak. 

Kell azonban egy kisvárosi őrmester, Jacob Porter személyében, akinek köszönhetően elég szépen mozgásba lendülnek a dolgok. Amikor Jake egyik ügye hasonlóságot mutat August egy régi ügyével, elkerülhetetlenné válik, hogy August kimozduljon a kis irodájából és terepre menjen. Jake-ben pedig kiváló segítségre és lassacskán... naaaaaaaaaaaaagyon lassan - barátra és társra is talál, nem csupán a munkában.