Andrew Grey - ... of Love

Andrew Grey is azon szerzők közé tartozik, akiket még a fősulis korom környékén olvastam, és eddig e a sorozat volt az, ami a legjobban megfogott. Azóta láttam, hogy kijöttek olyan témájú könyvei is, ami nagggggggggyon is a kedvemre való - pl. mentősök, tűzoltók és rendőrök, szóval úgy érzem, ideje újra elővenni Mr. Grey-t a talonból és megnézni, mennyit változott - ha változott - a stílusa az évek során. 

1. Taste of Love - A szerelem íze

Egy sorozat indító kötete vagy olyan gyenge, hogy úgy kell átküzdeni magát az embernek az oldalakon, hogy aztán eljusson a folytatásokig, amik már sokkal jobban sikeredtek, vagy olyan magasra teszi a lécet, hogy letenni se tudjuk, olvassuk, amíg tartanak a sorok és ez lesz az alap elvárás a többi rész esetében is. Na itt ez az utóbbi helyzet állt elő. Nagyon szeretem a pörgős, akcióban és kalandokban gazdag történeteket, de néha jólesik a nyugisabb, kisvárosi romantikázás, és ha ez még MM sztori is, akkor csak azt tudom mondani, hogy ide vele. 

Darryl és Billy története pedig szinte azonnal belopta magát a szívembe. Mondjuk nem volt nehéz, mert van benne egy jóféle étterem, isteni kaja leírásokkal, amitől helyből csorgott a nyálam. Darryl Café Belgie-je pedig olyan hely, ahová az ember szívesen térne be akár egy full ételsorra, akár csak egy kis sült krumpli csipegetésre.

Mindkét főszereplőnek megvan a maga történet... Darryl múltja, ami még a jelenére is hatással van, a félelmei és ahogy ezeket Billy mellett sikeresen leküzdi; Billy pedig, aki több szempontból is nehezített pályán van. Egyedül maradt a testvéreivel, gyakorlatilag alig tudja magát a felszínen tartani és mégis megvan benne a tartás és a kitartás, hogy küzdjön... Hát no... Ez az egyik oka annak, hogy miért ez az egyik kedvenc történetem a régiek közül. 

2. Serving of Love - Szerelem, tálalva

Hümm... Sebastian... Na az első kötet után nem igazán vártam volna, hogy majd ő jó főszereplő alapanyag lesz, mert kb. egy serpenyővel vágtam volna fejbe, amilyen hisztis majomként tudott viselkedni. Ebben a kötetben azonban mintha kicserélték volna - vagy csak Billy jelenléte volt jó hatással a nyafka főpincérre, tudja a fene -, és egészen szerethető szereplője lett a Café Belgie kis családjának. A leendő párját, Robertet viszont azonnal megkedveltem. A langaléta, kicsit ügyetlenkedő bíró, aki teljesen véletlenül... mondhatnám úgy is, akaratán kívül akadályoz meg egy rablást, egyszerűen nem lehetett nem szeretni. Természetesen ebben a részben is megvannak a nehézségek, a rosszindulat és a képmutatás, de összefogással és szeretettel ezt is megoldják.