Beköszönő

Nem tudom, hogy találtál ide, de üdv néked, ha eljutottál idáig és itt maradtál. 

Judit vagyok, a barátaimnak csak Juckó, az özönvíz előttieknek meg, még a gyerekkoromból Csuti. Amikor belekezdtem ebbe a bejegyzésbe - bakker, hat éve -, akkor még a profilom szerint jah, harmincas voltam... Azóta már beléptem a kerge negyvenes szakaszba, úgyhogy a reboottal frissítem kicsit ezt a beköszönőt is. 

Nem is tudom, minek kezdtem bele ebbe a blogba, amikor alapvetően nem is szeretem a blogolósdit, de fene tudja, jó lesz ez amolyan virtuális lelki szemetesnek, amit, ha majd x év után visszanézek, tudjam, mi járt a tekervényekben. Az internetről úgyis azt tartják, hogy nem felejt. Akkor hát, emlékezzen helyettem a jóra és a rosszra is. Hmm... inkább a jóra. 

Mire lehet itt számítani? Agymenésre. Sokra. Már amikor. Van, amikor kitör belőlem a szómenés, van amikor inkább kussban dekkolok a kis vackomban és elmélkedek az élet nagy és fontos meg kevésbé fontos dolgairól, próbálok túlélni az élet némi kakival kevert tengerében és nem belefúlni. Könyvmolyként, amikor csak időm engedi, próbálok minél többet olvasni... értékelni annyira nem szoktam, mert kvázi nem érdekel nagy tömegek véleménye, azé az egy emberé meg, akié igen, azzal jól meg szoktuk vitatni a dolgokat. 

Amikor épp nem olvasok, akkor meg próbálok fordítani. Vannak nagy szívszerelem könyvek, imádott írók és karakterek, akiknek a történetét próbálom magyarítani.