(Meg ritka randa borítókkal... nagggggggggggyon fájnak.)
Ha van valami, amiért szeretem az ilyen több szerzős alkotásokat, pont ugyanazt tartom a hátulütőjének is. Sokszor megesik, hogy egy írót nem igazán bírok, egy másikat meg nagyon, és ilyenkor bizony dilemma van, hogy akarom-e én ezt olvasni.
Na, kapásból az első kötetnél pont egy ilyenbe futottam bele.
Az alapsztori valamennyi kötetnél ugyanaz. Ebben a világban nem egyetlen Télapó járja a világot és osztja az ajándékot és a szeretetet, hanem szán... izé... szám szerint 69 - minő vicces szám -, és valamennyi saját rénszarvas-teammel rendelkezik. Igazi kis logisztikai rémálom tud ez lenni, idegőrlő és megfeszített melóval egész évben, hogy azon az egy bizonyos napon minden f@szányosan sikerüljön. No és ebben az évek óta tartó megfeszített munkában megfáradt, szegény rénszarvas-alakváltók, akik nem mezei, átlag rénszarvasok, hanem repülni is képes csodaagancsosak azt az ukázt kapják a Télapó kollektívától, hogy mese nincs, vakációra kell menni. Ja, mindezt a nagy repülés előtt.
1. Lorelei M. Hart - Colbie Dunbar: Dasher
Na, rögtön az első kötetnél bejött az a bizonyos nem bejövős író faktor és sajnos ez a kötet nem is lett a kedvencem. Aranyos volt, meg minden, de nagyon elsietettnek és összecsapottnak éreztem.
Dashert ugyebár kötelező vakációra küldi a Télapó tanács, és nekik nem lehet nemet mondani. Így a jó szánhúzó réni egyik barátja le is foglalja egy tuti helyet, ahol kellemes körülmények között pihenheti ki a többévnyi szakadatlan meló fáradalmait. Csakhogy - és itt jön a várt csavar -, a technika csipás szemű ördöge (vagy a Télapó közbenjárásának köszönhetően) a foglalási rendszer csődöt mond, Dasher pedig tök máshol kit ki, mint szeretné.
A páros másik tagja, Byron egy startup cégnél dolgozik (már a sokadiknál), vagyis csak dolgozott, mert épp aznap rúgják ki (sokadjára)... a startup cégek hátránya... na mindegy. Hát nem ez élete legjobb napja, de ekkor érkezik a mentő hívás a nagybátyjától, akinek épp segéderőre van szükség az általa működtetett panzióban.
És igen... aki arra tippelt, hogy Dasher a tengerparti margarita szürcsölése helyett egy cseppet leharcolt, a hetvenes évek hangulatát idéző panzióban köt ki, az nyert. Eme bal?szerencsés véletlennek köszönhetően Dasher pedig rátalál omega párjára.
Nem mondom, hogy nem volt aranyos történet a kötelező happy enddel, meg cuki alakváltó babával a végén, de mint írtam az elején, nagyon elnagyoltnak éreztem és kapkodtam a fejem, hogy na, akkor most hol vagyunk? Mi a szitu? Hogy is van ez?
Az írópáros egyik tagjától már olvastam, de az sem tartozik a legmegnyerőbb olvasmányaim közé. Ez a történet pedig csak meggyőzött arról, hogy LMH nem az én szerzőm.
Maga a világ a félresikerült nyaralóhely foglalás tökéletes alapot adhatott - volna - de nem igazán tudtak élni vele.
Kicsit unalmas, néha már erőltetett sztorit kaptam, és ha nem tudom, hogy a többi kötetet más(ok) írták, talán ennél a kötetnél véget is érnek a vakációra kényszerített rénszarvasok kalandjai.
2. Jena Wade - Dancer
Na, ez a kötet már egy hangyapöcölőnyit jobban tetszett. Itt se voltam maradéktalanul elégedett, de már közelebb volt a jóhoz, mint a hármas átlaghoz.
3. Toby Wise - Prancer
hát... erről nem volt kedvem írni... jó volt. Cuki, lélekmelengető kis omegaverse sztori.
4. Wendy Rathbone - Vixen
Fúúúúúúúúú, toronymagasan ez vitte el eddig a pálmát. (Úgy, hogy lassan végzek a teljes sorozattal, még mindig ezt a kötetet találtam a legjobbnak és Vixen a vicces nevű párjával, Cocóval a kedvencem).
Vixen a karácsonyi ajándékok összeállításának és adminisztrációjának őrületében próbál nem agyérgörcsöt meg idegösszeomlást kapni, amikor a sors hozzá vezeti a hatékonyság és a szervezés királyát, Cocót (szegénykémnek ritka hülye neve van, de ám legyen... túllépek rajta, ha másért nem, mert imádom a rendszerezési képességeit), aki segít neki legyalulni az asztalán tornyosuló irathalmokat.
Ám, ahogy eddig minden főbb réni a Mikulások csapataiból, így Vixen sem kerülheti el a sorsát, vakációra márpedig menni kell. Annyi az engedmény, hogy nem kötelező elutazni, de a karácsonyi faluba nem teheti be a lábát. Így, a jó Vixen az otthona kényelmében üti el a "nagy repülésig" kapott szabadidőt. Na persze, őt se olyan fából faragták, hogy csak úgy vakargassa a... vakargatnivalóját, a pihengető lustulás nem az ő műfaja, így hát ráveszi az újdonsült segédjét, hogy kamuzva a télapónak, vigye el neki az irodai munkát. A hmm... mondhatni Home office ideje alatt a kiváló főnök-beosztott viszony lassanként (oké... novellához mérten lassan - értsd: k*rva gyorsan egymásnak esnek majd) szépen túlnő a munkakapcsolatból és a cseppet mufurc Vixen megkapja a mosolygós, csupa napsugár párját... meg az édi kis réni bébiket.
...
Egyelőre ennyi... majd ha lesz kedvem, írok a többiről is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése