Könyvértékelés helyett…

 Értékelést akartam írni, de nagyon úgy áll a dolog, hogy csak egy Juckó-féle gondolatkupac érkezett. Annak, aki ezt elolvassa 😁

 Bevallom, a Mo Dao Zu Shi sorozat sokáig csak idegesített… Mindenütt belebotlottam, akarva-akaratlanul találkoztam vele Facebookos és Molyos ismerőseim megosztása, karca között, és egy darabig csak áttekertem ezeket a bejegyzéseket. Néhány hete aztán egy unatkozó pillanatomban eljutottam odáig, hogy megnézem magamnak, mi is ez a történet, ami még a csapból is árad és bizony azt kell mondanom, hogy egészen magával ragadott a világ és a történet is – ha nem is olyan mélyen, mint még az animés/mangás korszakomban. El is kezdtem nézni a sorozatot, ami kellemes meglepetést okozott, Wei Wuxian pedig a humorával nagyon hamar belopta magát a szívembe. Sajnos a munka mellett nem adódik túl sok energiám, hogy nézzem, különösen, hogy a szemem is kifolyik a nap végére, ha feliratot kell olvasni, de nem adom fel. A könyvet pedig, amit egy kedves könyvmoly szomszéd kölcsön adott, azt hiszem, egy darabig jegelem, pedig nagyon kíváncsi vagyok rá, mert a sorozatban bemutatott világ, a kultivátorok (istenem, de hülye szó 😅, és tudom, hogy ez az angol cím is, de akkor is) izgalmasnak, a szereplők pedig egytől egyig érdekesnek bizonyulnak (és nem csupán külsőre).

A könyv megjelenését ugyanis nagy kíváncsisággal fogadtam, és mindemellett jó adag szkepticizmussal is, legalábbis a kiadó miatt. Rendkívül rossz tapasztalataim vannak a Művelt Nép (lánykori nevén Ulpius-ház) Könyvkiadó könyveivel kapcsolatban. Beígért megjelenések, amiket folyamatos csúszások, ígérgetések, aztán nagy semmi követ. A megjelenő könyveknél pedig olyan minőség, amit egy jobb érzésű magyar tanár sírva mutogatna a diákoknak, hogy gyermekeim, így nem írunk helyesen.

Kezdem úgy érezni, hogy a köszi, lovcsi, szercsi, puszcsi világában (számomra) a rég belém vert nyelvtani és helyesírási szabályok már avíttnak számítanak. Talán így is van rendjén, kell a frissítés, a szép magyar nyelvünk naprakészen tartása, de talán nem kéne mindent úgy megreformálni, hogy a végén már csak követhetetlen katyvasz az egész. Én így tanultam, egy év múlva meg már úgy helyes. Ezt elfogadjuk, azt már viszont nem. Értem én a fene nagy rugalmasságot, de nem kéne idő- és értékálló szabályokat hozni? Vagy legalábbis nem lehetne? Folyamatosan változtatják a szabályokat, hogy idő sincs megszokni, nem hogy megtanulni alkalmazni őket. Ami felett viszont nem lehet(ne) elmenni, az a kiadók erőteljes minőség romlása, amit az utóbbi néhány évben észre lehet venni, és igaz ez több kiadóra is. Már ami az egy lap/elütési, helyesírási hiba arányt illeti. No meg, a fordítások esetében előforduló magyartalan mondatokat, oda nem illő kifejezéseket, ami külön is megérne egy bejegyzést.

De most komolyan! Az embereknek tényleg jó egy hibáktól hemzsegő kiadás? Sajnos rossz tapasztalat, hogy igen, csak minél gyorsabban jöjjön ki. Sokan írják, hogy nem zavarja őket egy hiányzó vessző, egy lemaradt toldalék, egy rossz helyre írt kötőszó… Most írjam azt, hogy mit is várok egy olyan világban, ahol minden felett szemet hunyunk és helyesen írni a rövidítések, meg a szmájlik korában már egy letűnt kor hagyatékának tűnik?

Hangnemtől függetlenül az a baj, hogy szóvá lett téve, hogy ugyan már, basszus, minden oldalon hiba van vagy értelmetlenség és ezt támadásnak titulálják az imádott történet felé, holott nem ez történt. Én magam is durvának tartom, hogy ezért rögtön röppent a fél csillag, de én sem adnék 4-5 csillagot egy olyan történetre, aminek a magyarítása több sebből vérzik. Nem a fordítót akarom ezzel megbántani, de tény, hogy neki is oda kell figyelnie arra, hogy mit ad ki a kezéből, ha már fizetést kap érte, a kiadó azonban kőkeményen felelős az általa kiadott könyvek minőségéért. Ma Magyarországon lassan luxuscikké válik a nyomtatott könyv, de az ebook vásárlása is, és ennek megfelelően nekem igenis vannak elvárásaim. Az, hogy „deháténkedvezménnyel vettem” nem jelenti azt, hogy lejjebb adok a minőségből is.

Elfogadhatatlannak tartom az olyan csillagozásokat, legyen az akár pozitív, akár negatív, amelyek olyan felhasználóktól érkeztek/érkeznek, akik épp csak beregisztráltak. Aktivitásuk zéró, van, hogy még el se olvasták a könyvet, csak folyamatban van, de már rányomták az öt csillagot. Vagy épp a nullát-felet. Megtévesztő és gusztustalan dolog, mert ezzel talán a kis lelkivilága boldogabb lesz, de attól még nem lesz se jobb, se rosszabb egy könyv. A molyon lassan már amúgy is csak pozitívan lehet értékelni, mert különben jön az ejnye-bejnye, legvégső esetben pedig még akár törölnek is. Nem csak a negatív véleményt vagy értékelést, de a felhasználót is. (Ne légy akadékoskodó moly!)

Mindenesetre ez az egész felhajtás nálam arra futott ki, hogy a könyvet átmenetileg visszaszolgáltattam a tulajdonosának, és majd egyszer, ha lecsengett ez az egész őrület, talán újra elkérem és megtartjuk azt a közös olvasást Fairyvel, amit elterveztünk.